Szeretném megköszönni azt a sok figyelmet, törődést és együttérzést, amit eddig kaptam.De most elérkeztem egy ponthoz, ahol úgy érzem, hogy a következő lépések már csak rám tartoznak. Innentől kezdve az út, amit választok, az én belső utam. A részletek, a változások és a döntések már az én…

Reggel kipakolunk mindent az autóból. Úgy döntök, hazaviszem a télikabátaimat is. Amikor szembesülök vele, hogy sokkal több van, mint amennyire valaha szükségem lesz, elgondolkodom. Apu, ahogy szokta, átnézi a zsebeket. Gyerekkoromban a szüleim mindig oda dugták el a kevés megtakarított pénzüket.…

Ez a hét az autózás jegyében telik, mert anyuékhoz máshogy nem olyan egyszerű eljutni. Viszont ma egy kis változás lesz: mivel az autómban nem működik a CD-lejátszó, és hiányoznak a kedvenc zenéim, újítok egy kicsit. Valahogy mindig is ragaszkodtam a kézzel fogható hanghordozókhoz, és a feliratozott…

Ma reggel nehezen ébredtem. A tornát kihagytam, helyette a két adag beszáradt ruhakupac kivasalásával és elpakolásával kezdtem a napot. Néha egyszerűen képtelen vagyok figyelni a felhalmozott teendőkre – de ez mindig is jellemző volt rám. Nem csinálok belőle nagy ügyet, délutánra úgyis megbeszéltük…

Hétfő reggel, tömegközlekedés, késésben – a szokásos. Nem is vágyom rá, hogy megint ebbe az őrült hétköznapi rohanásba csöppenjek, de nincs választásom. A metrón zötyögve egyszer csak egy pillanatra valahogy beugrik eme remekmű: reklám link, és hirtelen úgy érzem, mintha az élet csodálatos lenne.…

Lassan már szokássá válik a vasárnap hajnali jóga, és egyáltalán nem esik nehezemre korán kelni. Ma 4:30-kor arra ébredtem, hogy Zsoltival annyira nevetünk, hogy a könnyünk is kicsordul. Aztán mondta, hogy „gyere már ide te”, és erősen magához ölelt. Nagyon hiányoznak ezek a vidám napok, az ölelése…

Megint hétvége van. Egyre több programot szervezek magamnak, hogy kevesebb időt töltsek egyedül, de még így sem telik el úgy perc, hogy ne villanna fel egy-egy emlék. Ma csodás az idő, ideális a kinti munkákra. Gyorsan lenyírom a füvet, rendbe teszem a tikók helyét, és elkapom a kotlóst, aki persze…

Reggel a szüleim bejelentették, hogy elvállalják a kotlós tyúkot, hadd teljesüljön Zsolti kívánsága. A reggeli tornám és a mantrázós rituálém talán még sosem volt ennyire fontos az új nap megkezdéséhez. Nehéz nap elé nézünk. Ibi nénivel kimegyünk a temetőbe, hogy megnézzük, hol található a…

Az idő relatív. Az óra megállt, mióta itthon vagyok, egy órát mutat. Néha reflexből ránézek, de aztán magamban elmosolyodom: igazán számít, mennyi az idő? Csak azt csinálom, amihez "kedvem" van. Senki nem kér számon, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Még át sem öltözöm. Kinyitok egy sört, és…

Megrázó álomból riadtam fel. Zsolti jelent meg benne, még a betegsége előtti önmaga, de olyan sápadt volt. A beszélgetés során kiderült, hogy ő már halott, és azon tanakodtunk a családdal, mi legyen a testével, hova vigyük... Nagyon megérintett ez az álom. Talán azért, mert sokat foglalkoztat, vajon…