Atyaég, eltelt 57 nap… Mindjárt két hónap, de még mindig nem tudom igazán felfogni, mi történt. Egyszerűen nem fér a fejembe. Ennyi idő alatt annyi mindenen mentem keresztül, és úgy vágtam bele mindenbe, mintha valami láthatatlan erő hajszolna, hogy folyamatosan próbáljak ki új dolgokat. Sokszor…

Rengeteg minden történt mostanában, el is kezdtem leírni őket, de valahogy nem is ezek számítanak igazán. Minden nap tudok örülni az apró dolgoknak, de mégis, mélyen belül rettentő szomorú és céltalan vagyok. Ma például rám dudáltak, és nagyon rosszul esett. Nem értem, miért sietnek ennyire az…

A héten hagytam, hogy mások alakítsák a programjaimat, de ma így pénteken visszatekintve elmondhatom, hogy oké, ezt is kipipáltuk, és jól megjegyzem: soha többet! Elég volt ebből a féktelenségből. Bár keményen feszegettem a határokat, le tudom vonni a tanulságokat is. Ahogy egy barátnőm mindig…

A két nap szabadság után tudom, hogy ma őrült tempóban kell visszazökkennem a munkába. Reggel, amikor kinyitom a szemem, egy megnyugtató, fiatalkori emléket idéző környezet vesz körül: a szüleimnél ébredek. Hihetetlen nyugalom árad szét bennem, mintha minden gondot és terhet félretennék. Ma ők…

Vasárnap van, és nem szeretnék itthon maradni. Minden patyolat tiszta, és szép idő is várható, még ha felhős is. Imádom ezeket a melankolikus őszi napokat. Próbálom visszaállítani a napi rutinomat: reggeli torna, nyújtás, mantrázás. Tegnap este már elkészítettem a chia pudingomat, mert ha figyelek…

A halmozott fáradtság és az ivászat miatt ma is teljesen összetörten ébredek. Úgy döntök, egy nagy szellőztetés mindent jobbá tesz. Ahogy elhúzom a függönyt, látom, hogy egy pók sűrű hálót szőtt az ablak és a függöny közé. Ez eldönti a napomat: itt bizony függönymosás és ablakpucolás lesz. Az egész…

Ma van a temetés napja. Teljesen összetörve ébredek, részben a tegnapi kiállításmegnyitón elfogyasztott pezsgő miatt, de leginkább az a mély szomorúság uralkodik el rajtam, ami leírhatatlan. Hiába ma van a temetés, még mindig tagadásban vagyok, majd zokogásban török ki. Félek, hogy el ne felejtsem a…

Pénteken home office-ban dolgoztam, mivel terveztük, hogy kora délután elindulunk Kocsérra. A munkám viszont annyira sok volt, hogy nem voltam biztos benne, hogy 14:00-kor el tudok szabadulni. Közben eszembe jutott, hogy el kellene mennem a temetkezési vállalathoz kifizetni a fennmaradó összeget,…