Megint hétvége van. Egyre több programot szervezek magamnak, hogy kevesebb időt töltsek egyedül, de még így sem telik el úgy perc, hogy ne villanna fel egy-egy emlék. Ma csodás az idő, ideális a kinti munkákra. Gyorsan lenyírom a füvet, rendbe teszem a tikók helyét, és elkapom a kotlóst, aki persze megszökik a dobozból – jó kis kihívás volt újra befogni.

Délután Pilisszentiván felé veszem az irányt, mert a legjobban most anyukám húslevesére vágyom. Ebéd után tervezzük, hogy kimegyünk egy hosszú sétára az erdőbe. Ahogy megérkezem hozzájuk, valami mély nyugalom áraszt el. Az erdő szélén mintha az agyam is leoldana, és egy kicsit kiszabadulna a gondok fogságából.

Sütit is vittem, aminek nagyon örültek, akár a gyerekek. Miután megebédeltünk, nekiindulunk az erdőnek, és egy jó nagyot sétálunk. Este pedig mindkettőjüket átmasszíroztam. Ha már masszőz vagyok – még ha csak egy hétvégés tanfolyamon szereztem is az oklevelet, de attól még örömmel csinálom.