Vasárnap van, és nem szeretnék itthon maradni. Minden patyolat tiszta, és szép idő is várható, még ha felhős is. Imádom ezeket a melankolikus őszi napokat. Próbálom visszaállítani a napi rutinomat: reggeli torna, nyújtás, mantrázás. Tegnap este már elkészítettem a chia pudingomat, mert ha figyelek az étrendemre akkor az mindig irányba állít. Úgy döntök, ma elmegyek a Wampra, bár több embert is el akartam hívni, végül úgy határozok, hogy egyedül megyek. Meg kell tanulnom magammal lenni. Ez sosem volt korábban jellemző, mindig volt valaki mellettem, de most újra a saját középpontomba kell kerülnöm.

Gyorsan beteszek egy mosást, amíg végre megnézem a már egy hete felvett UFC félnehézsúlyú mérkőzést. Imádom Pereirát, biztos Cupi is ezt választaná programnak. Bekuckózom, és szétizgulom magam, mert Rountree Jr. is nagyon felkészült. Persze Pereira megvédi az övét. Ahogy telik az idő, rájövök, már 10 óra is elmúlt, és még mindig nem indultam el. Mielőtt azonban elkapna a lustaság, gyorsan friss füvet nyírok a Tikiknek is, hogy nekik is jó napjuk legyen.

Végül biciklivel megyek le az állomásra, de a villamosra bénán az ellenkező irányba szállok fel. Érdekes utazás, mondhatni kicsit félek a 28-as villamoson az utastársaimtól. Mikor megérkezem az Eiffel Műhelyház udvarára, ismerős arcok mosolyognak rám, hiszen már több alkalommal én szerveztem a Néprajzi Múzeumban rendezett eseményt. Szinte a legtöbb kiállítót ismerem.

Éhes vagyok, de először körbenézek. Visszakerülnek a tollak a hajamba, mert az első stand Sziszáé. A lányokkal örömködünk, meg találkozom Búza Sanyival is. Veszek a kolléganőmnek egy szalámit, és még két csodás mécsestartót a meglévő mellé, brutál zoknit és egy gyűrűt. A napot pedig egy finom fish and chips-szel és Hungária Extradry pezsgővel zárom. Nagyon jó hangulatú nap lett belőle.

Hazafele ismerem az irányt. Erre hív Zsolti főnökasszonya. Alig hallom, de azért elindulok a metróhoz. Ott is rossz irányba szállok, hirtelen a múzeum felé veszem az irányt. Mi van ma velem.. Nem baj, akkor begbonyolítom. Nem is Kelenföldől induló vonattal megyek haza hanem a Déliből. Persze valami vágányzár miatt másfél óra múlva indul onnan vonat. Jó, akkor Deákon átszállás. Majd egy ponton úgy döntök, inkább elengedem a dolgot, mert eszembe jut, hogy az Allee-ban kapható az a könyv, amit a barátnőm ajánlott: Thais Gibson – Kötődési problémák: megoldásokok, meg is találom, aztán még beugrok a Flying Tigerbe is, ahol a szomszéd gyerekeknek váltogatható színes betétes tollakat veszek, magamnak pedig egy pattogócukorkát.

Az egész nap során végig drum and bass dübörög a fülemben, nem érdekel a külvilág. Csak megyek előre a cikázó emberek között, miközben öntöm a számba a pattogóscukorkát. Ezt az érzést nem fogom elfelejteni.

Hazaérve valami különleges megnyugvás tölt el. Kiülök a teraszra, beteszem a zenéimet, és csak létezem. Kimondottan kellemes volt magammal lenni.