Egy csoda elmúlása...

Egy csoda elmúlása...

09.09. Hétfő (6. nap)

2024. szeptember 13. - Márszi

9:00-kor találkozunk a patológián. Megint megyünk arra a helyre, ami a kórház területén egy eldugott sarokban található. Oldalában asztalos műhely. Egy furcsa rácsos ajtó, amire Csuja Imre arcképe Csoki szerepéből van kirögzítve. Azzal a kaján vigyorral az arcán. Na, azért az vicces. Rimánkodom magamban, hogy ne legyen nyitva a kicsempézett raktárszerű helyiség, ahova a temetkezési vállalkozók tolatnak be a furgonjaikkal. Nincs szerencsém… dömping van. Mindent áthat az a megmagyarázhatatlan keserédes szag. Elfog az érzés, Cupit innen minél hamarabb ki kell szabadítani. Egyszerűen nem maradhat itt tovább. Üvölteni tudnék. Az a helyiség, ahol várakozunk, a gyerekkorom fürdőszobájának padlóját idézi, csak itt barna-fehér kockacsempével burkolták a kék-fehér helyett. Gyülekeznek a megtört, szomorú hozzátartozók. Közben halljuk, hogy dobálják a „tepsiket”.

Bejutunk. Egy nagyon kedves férfi fogad, kezet nyújt. De minden nehezen kerekített betűjét figyelem, látom, hogy még itt is résen kell legyek, mert el fogja írni. A szakmai vélemény sem tárt fel egyéb információt, mint amit tudtunk. Heveny tüdőgyulladás áll rajta. Ami furcsa, mert azt mondták, hogy meggyógyult a tüdőgyulladásból. De Ibi nénivel egymásra nézünk, nem firtatjuk. Nem kell magyarázat, menni akarunk innen. Szintén egy nagyon különös kazamatarendszeren át eljutunk a kasszáig, hogy rendezni tudjuk a hűtési költséget. Kész! Már várnak a Gábrielben. Egy segítőkész hölgy vár, de nagyon bizarr, hogy a folyósón futó hosszú vitrin tele van urnákkal és temetési katalógusokat lehet nézegetni koporsókról, koszorúkról. Kérdések sora után Ibi néni inkább kimegy, nem bírja. Annál a kérdésnél, hogy szeretnénk-e a hamvasztáson részt venni, na ott én is majdnem felállok. Visszakérdezek, hogyan? Van ilyen kérdés? Van olyan hozzátartozó, aki szeretne? Atya ég! Elmagyarázza a folyamatot, megrendítő. Dehogy szeretnénk! Kimerülünk.

10.11. Új köztemető 10:30

Elmegyünk Zsolti egyik kedvenc kis éttermébe ebédelni. Nagyon nehéz, mély témákat érintünk, miközben a zeller ízű húslevest kanalazzuk. Sosem töltöttünk ennyi időt még együtt. Kendőzetlenül beszélünk mindenről. Nagyon felszabadító. Meghívom kávézni hozzánk, 4 éve nem járt nálunk. Örül a meghívásnak. Kicsit olyan, mintha Zsolti is otthon lenne. Ő szervírozza a kávét, a Kolumbiait válasszuk.

Utána: vonat késik, ami Kőbányára ment volna. Hívjuk az ügyvédnőt, majd hazaviszem. Családi körtelefon, hagyatéki okfejtések. Elfáradtam. Holnap újra megyek dolgozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://kuncuki.blog.hu/api/trackback/id/tr5718491336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása