Egy csoda elmúlása...

Egy csoda elmúlása...

09.08. Vasárnap (5. nap)

2024. szeptember 13. - Márszi

Talán az első éjszaka, amikor megszakítás nélkül alszom 4 órát, de még mindig ugyanolyan fáradt vagyok. Anyuval megyünk jógázni, várom. Elképesztő élmény. Megtapasztalom a határaimat, és megerősítést nyer, hogy még mindig nagyon ki tudom tolni. Húzok Tarot kártyát, hogy mutassa az utat. Remete… összességében az az üzenete a másik két kártyával együtt, hogy csak magamra hallgassam, arra induljak, azt csináljam, amit legbelül érzek. Senki ne befolyásoljon.

Délre jön Barbi, nagyon várom. Nagyon mélyen vagyunk mindketten. Örülök, hogy itt van. Annak ellenére, hogy mindketten nyomorúságos állapotban vagyunk, mégis tudunk töltekezni. Ez a nők szuperképessége. Amolyan túlélési ösztön lehet. Sétálunk, fagyizunk. Majd kiülünk a tyúkok társaságában.

Holnap intézzük a temetést, feszült vagyok. 21:30-kor találok egy non-stop hívható segélyszámot a Gábriel temetkezési szolgáltatónál. Felhívom. Egy kedves férfi hang szól bele. Elmondom, hogy nem kell jönni, nem azért hívom, hanem hogy adjon, legyen szíves, felvilágosítást arról, hogy az alábbi paraméterek alapján hogyan kell megszervezni egy temetést. Egyáltalán nem elutasító, nem kérdez vissza. Nagyon érthetően, higgadtan mindent elmagyaráz. Megnyugtat, tudok is aludni.


A bejegyzés trackback címe:

https://kuncuki.blog.hu/api/trackback/id/tr9618491334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása