Kifacsartan ébredek. Végre aludtam, de napról napra fáradtabb vagyok. Ma jön a zöldjárat. Egy halom gallyat kell kötözni, közben ki kell ásni a vízórát, amit betemetett a sár… gépiesen csinálom. Mennék ma piacra, zsibvásár van, imádtuk. Nincs erőm egyedül oda menni, nem is tudom, lesz-e valaha. Előszedem az iratos dossziét. Újra elkezdem rendszerezni. 2008-tól „teszem rendbe az életed”. Szinte veled élem, pedig akkor még egymás gondolatában sem fordultunk meg. De annyit meséltél erről az időszakról, hogy most beszippant. A sok feladott csekkszelvény, felszólítások, büntetések. De ne izgulj, Cupi, ezt is rendbe teszem. Előkerül kis Buburól egy kölyökkori fotó, egy rajz Kicsőtől Katinak.

Végül ülök a papírkupac mellett. El fogom égetni. Kiviszem a tűzrakóba, hatalmas füst terjeng az udvaron. Nagyon nehezen akar égni. Behozom a kályhába. Ugyan iszonyat meleg van, de vágyom a tisztító tűz meggyújtására. Betömöm a kályhába, szinte berobban, mindenhol szivárog a füst. Olyan, mintha az elmúlt évek dühét égetném, félek. Nagyon sokáig ég a tűz… vége.

Indulnom kell anyuékhoz, ma ünnepeljük tesóm szülinapját és a névnapunkat. Alig tudom összeszedni magam. Az útra szinte alig emlékszem, iszonyú fáradt vagyok, aludni szeretnék. De nagyon jó az a családi fészek, az a szeretet, amibe csöppenek. Hiányoztak!

Este a szüleim között fekszem, ölemben a gép, és nézzük a P.S. I Love You filmet. Majd mindhárman elalszunk.